A rugós szorítók jellemzően rugóacél csíkból készülnek, amelyet úgy vágnak el, hogy az egyik oldalon egy keskeny kiemelkedés legyen a végének közepén, a másik oldalon pedig két keskeny kiemelkedés. Ezeknek a kiemelkedéseknek a végeit ezután kifelé hajlítják, és a csíkot gyűrűvé tekerik, a kiálló fülek pedig egymásba illeszkednek.

A bilincs használatához a szabadon lévő füleket egymás felé kell nyomni (általában fogóval), ezzel növelve a gyűrű átmérőjét, majd a bilincset a tömlőre csúsztatják, túl a horoggal összekötendő részen. A tömlőt ezután a horoggal összekötik, a bilincset ismét kifeszítik, a tömlő horog feletti részére csúsztatják, majd elengedik, így a tömlő a horoggal összekötődik.

Az ilyen kialakítású bilincseket ritkán használják nagy nyomáshoz vagy nagy tömlőkhöz, mivel nagy mennyiségű acélra lenne szükségük a megfelelő szorítóerő létrehozásához, és lehetetlen lenne velük csak kéziszerszámokkal dolgozni. Általában több hüvelyk átmérőjű autóipari hűtőrendszer-tömlőkön használják őket, például a legtöbb vízhűtéses Volkswagenen.

A rugós bilincsek különösen alkalmasak szűk vagy más módon nehezen hozzáférhető helyeken való használatra, ahol más bilincstípusokhoz szűk és esetleg nehezen hozzáférhető szögekből történő meghúzási szerszámokra lenne szükség. Ez tette őket különösen népszerűvé olyan alkalmazásokban, mint az autóipari motorterek és a PC-k vízhűtésében lévő horgas csatlakozások rögzítése.