A rugós bilincsek jellemzően rugóacél szalagból készülnek, úgy vágva, hogy az egyik oldalon egy keskeny kiemelkedés van a végén, a másik oldalon pedig egy pár keskeny kiemelkedés mindkét oldalon. Ezeknek a kiugrásoknak a végeit ezután kifelé hajlítják, és a szalagot feltekerik, hogy egy gyűrűt képezzenek, a kiálló fülek pedig összefonódnak.

A bilincs használatához a szabadon lévő füleket egymáshoz nyomják (általában fogóval), növelve a gyűrű átmérőjét, és a bilincset rá kell csúsztatni a tömlőre, azon a részen túl, amely a hegyre kerül. Ezután a tömlőt ráillesztik a hegyre, a bilincs ismét kitágult, rácsúsztatva a tömlő azon részére, amely a horog fölött van, majd elengedi, és a tömlőt rányomja a hegyre.

Az ilyen kialakítású bilincseket ritkán használják nagy nyomású vagy nagy tömlőkhöz, mivel nagy mennyiségű acélra lenne szükség ahhoz, hogy elegendő szorítóerőt hozzanak létre, és nem lehet csak kéziszerszámokkal dolgozni. Általában az autók több hüvelyk átmérőjű hűtőrendszer-tömlőin használják, például a legtöbb vízhűtéses Volkswagennél.

A rugós bilincsek különösen alkalmasak szűk vagy más módon kényelmetlen helyekre, ahol más típusú kapcsok szűk és esetleg elérhetetlen szögekből meghúzó szerszámokat igényelnek. Emiatt különösen népszerűvé váltak az olyan alkalmazásokban, mint például az autók motorházaiban és a hornyos csatlakozások rögzítésében a számítógépes vízhűtésben.